Több éve tanulsz angolul, esetleg van egy középfokú nyelvvizsgád is, nincs gondod az írásbeli kommunikációval és a megértéssel, de nem mersz megszólalni? Az is lehet, hogy középfoknál magasabb szinten van a tudásod, a legtöbb helyzetben sikeresen megérteted magad, szoktál cikkeket olvasni, felirattal vagy anélkül esetleg szoktál filmeket is nézni angolul, mégis, úgy érzed, hogy nem fejlődsz egy ideje? Ezt az átmeneti megrekedést sok nyelvtanuló átél, én magam is tapasztaltam, amikor nyelveket tanultam, így tudom, milyen frusztráló. Ne hibáztasd magad és ne add fel a tanulmányaidat, inkább gondolkozz el azon, miért alakult ki ez a helyzet és hogyan tudnál továbblépni?

Amikor elkezdünk ismerkedni egy idegen nyelvvel, általában nagy lelkesedéssel vetjük bele magunkat a tanulásba és úgy érezzük, egyre többet és többet tudunk: megtanultunk 30 új szót, tudunk rendelni, telefonálni, már tudunk levelet írni, már tudunk a környezetvédelemről vagy filmekről beszélgetni, tudjuk használni a feltételes módot…. gyorsan és mérhető lépésekkel fejlődünk. Aztán ez a meredeken felfelé törő görbe lelassul, kiegyenesedik és ekkor úgy érezzük, hogy megrekedtünk.

Az egyik ok az lehet, hogy nem tudjuk a gyakorlatban használni az összegyűjtött tudást és így az passzív marad vagy pedig az évek során passzívvá válik. A nyelvtudásnak is van egyfajta „szavatossági ideje”, ha az ember nem beszéli, nem használja, akkor kopik és felejtődik. Ez is indokolja azt, hogy ha például külföldi tanulmányokhoz vagy munkához kell nyelvvizsgát tenned, általában azt a megkötést teszi a befogadó intézmény, hogy nem lehet kétévesnél régebbi a vizsga.

A nyelvtudás egyrészt abból áll, hogy mennyit értesz meg (olvasás és hallásértés), másrészt az aktív beszéd -és íráskészségből. Ez utóbbi, produktív készségek többnyire kicsit lemaradásban vannak a passzívabb, „csak” megértést igénylő készségekhez képest. Vagyis előfordulhat, hogy teljesen megérted a beszélgetőpartneredet vagy akár egy teljes filmet meg tudsz nézni az adott nyelven, de ha mondanod kell valamit, akkor keresgéled a szavakat. Ez a teljesen normális, mindenkinél fennálló készségbeli differencia a másik ok, amiért úgy tűnhet, megrekedtél.

Az is lehet, hogy magadban még mindig fordítasz magyarról angolra vagy akár, ha már tanultál egy másik nyelvet, akkor előtolakodik ez a tudás és leblokkolja az új nyelven való gondolkodást. Mindenképpen az a megoldás, hogy próbálj meg „átkapcsolni” és angolul gondolkodni. Ez nem fog egyik pillanatról a másikra megtörténni, de ha már egy-két mondat automatikusan bevillan majd angolul, akkor jó irányba haladsz.

Mit tehetsz azért, hogy átlendülj a holtponton és folyékonyabban, természetes reakcióidővel tudj beszélni?

Kezdd egyszerű gyakorlatokkal, például:

• A nap végén gondold át, mit csináltál aznap. El tudod mondani? Ha elmesélnéd egy barátodnak, milyen szófordulatokat használnál? Tudod ezeket angolul? Ha nem, nézz utána és jegyezd le magadnak, hogy később is emlékezz rájuk.
• Vagy például gondold át, mit tervezel a hétvégére. Mondjuk elutazol és megszállsz valahol. Le tudnád-e ezt bonyolítani angolul, tudsz-e jegyet venni, becsekkolni, jelezni, ha probléma van, útbaigazítást kérni? Milyen probléma adódhat? Mit mondanál?
• Vagy mondjuk megnéztél egy filmet. El tudnád mondani egy angol ismerősödnek, hogy mi tetszett benne? Vagy épp ellenkezőleg, figyelmeztetni, hogy meg ne nézze, mert borzalmas volt? Minél többször elvégzed ezeket a kis gyakorlatokat, annál természetesebb lesz, hogy angolul (is) gondolkodsz.

Visszatérő hibák, bizonytalanságok kigyomlálása.

Az is előfordulhat, hogy már viszonylag magas, upper-intermediate szinten vagy, mégis van, ami gátat szab annak, hogy folyamatosan tudj az adott nyelven kommunikálni. Lehet, hogy bizonyos visszatérő, rosszul rögzült fordulatok, nyelvtani hibák miatt érzed úgy, hogy nem beszélsz elég jól. Például felcserélsz szavakat, szóalakokat vagy bizonytalan vagy abban, mikor melyik igeidőt kell használni. Figyelj ezekre tudatosan. Írj le ellenőrzött, jó példa mondatokat, ha kell többször is és próbáld meg memorizálni. Ha néha még eltéveszted, de már „rajtakapod” és kijavítod magad, akkor nagyon jó úton vagy.

Szókincs tudatos bővítése kifejezések tanulásával.

Ha azt veszed észre, hogy mindig ugyanazokat a szavakat használod; ha el tudod ugyan mondani, amit szeretnél, de túl tényszerűen, például nem tudsz például érzelmet kifejezni; vagy esetleg kicsit túl formálisan és tankönyvszerűen fogalmazol, akkor a szókincsedet érdemes tudatosan építeni, árnyalni.

Kezdj el tudatosan figyelni arra, mit mondanak az anyanyelvi beszélők, amikor örülnek vagy hálásak vagy együttérzést fejeznek ki vagy éppen mérgesek (és hogyan változik a hanglejtésük ezekben a helyzetekben). Ha téged érdeklő videókból, cikkekből leírsz magadnak rendszeresen csak pár színes kifejezést, amit szívesen megtanulnál, az is remek módszer. Fontos, hogy amint megfelelő alkalom adódik, használd is ezeket, építs be a társalgásba.

Egyik kedvenc témám az úgy nevezett „phrasal verb”-ök használata, aki járt már hozzám órára, tudja, hogy ezekre mindig visszatérek. Én ezeket iskolában soha nem tanultam tételesen, külföldi tanulmányaim során szembesültem azzal, hogy anyanyelvi beszélők viszont rengeteget használják és sokkal színesebb, kifejezőbb és egyszerűbb a kommunikáció, ha ezeket ismerjük. Úgyhogy érdemes őket gyűjteni.

Legyünk óvatosak viszont az idiómákkal, szólásmondásokkal, mert sokszor belefut az ember régies, elavult darabokba (például ezek elég régiesek: „I have a bee in my bonnet. He has gone bonkers.) és azt is tartsuk észben, hogy számos kifejezés van, amit teljes egészében nem tudunk lefordítani, csak körülírni.

Tűzz ki új, kisebb célokat.

Lehet, hogy elértük a fő célt, ami miatt tanultunk, például meglett a nyelvvizsgánk vagy már tudunk felirattal, esetleg anélkül filmet nézni, követni egy előadást. Ez szuper, megtérült a belefektetett energia, okkal lehetünk büszkék és magabiztosabbak. Nehéz ilyenkor megtalálni, hogyan tovább, ha mégsem érezzük úgy, hogy elértük a maximális potenciálunkat nyelvtanulás terén. Fontos megtalálni, mi az, amiben még tudunk fejlődni, illetve mit tehetünk akár azért, hogy továbbra is aktívan tartsuk a nehezen megszerzett tudást. Ehhez jó megoldás, ha időről időre kisebb, konkrét és tartható célokat tűzünk ki magunk elé. Egészen apró dolgok is lehetnek:

Például mindig, amikor elolvasok egy angol cikket, lejegyzek belőle 3-4 kifejezést, ami tetszett. Megpróbálom ezeket más-más példamondatban vagy szókapcsolatban használni.

Vagy ha megnézek egy előadást vagy videót és nemcsak hagyom, hogy passzívan átmenjen az agyamon, hanem megpróbálom összefoglalni magamban, miről szólt, mi tetszett benne.

Vagy ha az a célom, hogy természetesebb legyen a beszédem, ne legyen akcentusom, akkor legközelebb, amikor megnézek egy videót, tudatosabban figyelek a beszélő hanglejtésére és néhány mondatát megpróbálom imitálni, hangosan utánamondani a modatokat (Shadowing-nak hívják ezt a technikát és tudom, furának tűnik, hogy kb. magadban beszélsz, de nyilván nem is a tömött buszon, hanem elmélyültebb helyzetben, közönség nélkül érdemes kipróbálni – nagyon hasznos és egyszerű gyakorlat😊.)