A nyelvtanulás során sokszor hajlamosak vagyunk a szavak és a nyelvtan megtanulására fókuszálni és ebben mérjük a fejlődést. Örülünk és azt érezzük, hogy haladunk, amikor megtanultunk 50 új szót vagy egy új igeidőt vagy amikor sikerül pontosan megfogalmazni egy mondatot. Ezek mind nagyon fontos lépések, viszont, ha közben elsikkad a helyes kiejtés és hanglejtés elsajátítása, akár abban a helyzetben találhatjuk magunkat később, hogy anyanyelvi beszélgetőpartnerünk nem érti meg amit mondunk vagy éppen nekünk kell folyamatosan visszakérdezni.

Természetesen az nem jó, ha túlságosan rágörcsölünk erre, majd attól való félelmünkben inkább nem merünk megszólalni, hogy nem elég szép a kiejtésünk. Sajnos ez valahol egy adottság is, egyes diákok magától érthetődő módon tudják utánozni és reprodukálni az anyanyelvi beszélők hanglejtését, észreveszik a kiejtésbeli finomságokat. Mások hallják ugyan, hogy valahogy másképp mondja, de nem tudják megfogalmazni, hogy mitől más. A kiejtésünk attól is függ, hogy mikor kezdtük el tanulni az angolt, hiszen kisebb korban fogékonyabb erre az agyunk. Azon is sok múlik, hogy milyen volt a tanárunk mint kiejtési modell, kijavított-e minket, felhívta-e a figyelmünket a kiejtésbeli hibákra. Végül az is számít, hogy mi magunk mennyire próbálunk erre odafigyelni, szó szerint hegyezni a fülünket a különbségekre.

Ideális eset, amikor valaki kicsi korban kezdte el tanulni a nyelvet, sok célnyelvi szöveget hallgatott, az iskolában pedig az első angolórától kezdve a kiejtésre is odafigyelve tanulta a nyelvet. De sajnos kevesen ilyen szerencsések, a diákok többsége többszöri újrakezdésekkel, nagy csoportokban vagy éppen későbbi életkorban kezdett angolul tanulni. Így számos diáknál előfordul, hogy a kiejtés megreked egy bizonyos szinten. Ha nem veszünk erről tudomást, passzívan belenyugszunk és elkönyveljük, hogy „sajnos sose fogok úgy beszélni mint egy angol” vagy „egyszerűen nincs érzékem hozzá”, akkor viszont elengedjük a fejlődés lehetőségét, és időről időre belefuthatunk a fent említett kellemetlen helyzetbe, amikor esetleg félreértjük beszélgetőpartnerünket vagy minket értenek félre.
Ez a készség is fejleszthető, de fontos, hogy reális elvárásaink és céljaink legyenek. Lehet, hogy sose lesz teljesen akcentus-mentes, tökéletes posh British English vagy éppen rágógumizós-laza American English kiejtésünk, de akkor is törekedjünk a jó, anyanyelvi szinthez közelítő kiejtéshez. Néhány alap dolog, aminek tudatosításával máris javíthatuk ezen:

1. Ne csak az egyes hangokat figyeld, a szavakon belül a szótaghangsúlyt és a mondaton belüli szóhangsúlyokat is. Vannak természtesen egyedi hangok, aminek a kiejtését mindenki megtanulja az első angolórákon, pl. /θ/ (think, thirsty, three), /ð/ (they, there, mother) vagy /w/ (what, where). Vannak néma betűk, amiket leírunk, de nem ejtünk (often, hour, conference) és gyenge hangok, amiket alig ejtünk (about, particular). Ennél is fontosabb azonban arra figyelnünk, hogy a szavakon belül hova esik a hangsúly (ezt a fonetikus átirat ’-vel jelöli, de ma már annyi hangos szótár van, hogy általuk a fülünkre is hagyatkozhatunk, ha bizonytalanok vagyunk egy szó kiejtésében). Talán meglepő, de a tiszta kiejtés nem azt jelenti, hogy minden egyes hangot és szótagot kiejtünk. Sőt, ez az angolban inkább monoton, természetellenes kiejtéshez vezet. A mondatokban csak bizonyos szavakat hangsúlyozunk, másokon átgördülünk, elnyelünk; az összetartozó szavakat szinte egyben mondjuk ki. Emiatt érezhetjük azt, hogy az anyanyelvi beszélők gyorsan beszélnek és sokszor nehéz felismerni az elhangzó szót akkor is, ha egyébként tudjuk a jelentését, mert nem ismerjük fel, hogy hol végződik a szó és hol kezdődik a következő. Sajnos az angolkönyvekben sokszor csak az egyes hangokra fókuszáló feladatok, esetleg néhány intonációs feladat van, a további fejlesztés a tanár és diák együttes odafigyelésére van bízva. Figyelj az úgynevezett összekötő hangokra is (linking sounds) – hol tart szünetet a beszélő és mely szavakat “folyat össze” a beszédben.
2. “Shadowing”: aktív hallgatás és ismétlés. Válassz ki egy rövid részletet egy videóból vagy filmből – elég csak egy perc vagy két mondat és a legjobb, ha van hozzá angol felirat vagy átirat. Ne csak a tartalomra figyelj, hanem arra is, hogy hogyan mondja a beszélő – hol viszi fel a hangját, hol tart szünetet, mely szavakat hangsúlyoz és melyek azok, amiken átgördül, elharap, összevon. Próbálj utána mondani pár mondatot, figyelve a hanglejtésre – hogyan változik, amikor a beszélő meglepett, boldog, hálás, mérges. Ami esetleg magyar fülünknek túlzásnak hat, az lesz a természetes, kifejező intonáció, amelyre törekedned kell. A bátrabbak akár rögzíthetik és vissza is hallgathatják magukat.
3. Bizonyos mértékben egy régi módszer, a hangos olvasás is segíthet a kiejtés fejlesztésében. Ilyenkor magadat hallgatod és ellenőrzöd, tudsz koncentrálni problémás hangokra vagy szavakra. Viszont ez csak akkor működik, ha már tudod, mik nálad a problémás területek és hogy mi lenne a helyes kiejtés. Ellenkező esetben, például teljesen kezdőknek nem javasolnám, mert lehet, hogy éppen a rossz kiejtési minták rögzülnek így – mármint ha nincs, aki kijavít. Ha a természetes beszéd és kiejtés gyakorlása a cél, akkor érdemes figyelni a szöveg stílusára is és inkább hétköznapi párbeszédeket választani, ami valóban a beszélt nyelvet tükrözi, nem pedig egy túl megszerkesztett, túl választékos szöveget. Az előző technikához visszacsatolva, akár használhatod egy videó szövegének átiratát, hogy legyen egy kiejtési modelled és be is tudd jelölni magadnak, hol van szünet, mely szavak hangsúlyosak, melyek nem, melyek képeznek egy egységet kiejtésben.
4. Többszöri hallgatás, a problémás részekre koncentrálva. Hallgasd meg egy film vagy előadás részletét többször és hegyezd a füled a nehezen érthető részeknél. Természetesen lehet, hogy teljesen ismeretlen a kifejezés, azért nem érted, de az is simán lehet, hogy minden szót ismersz, csak nem ismered fel, mert gyorsan mondja vagy valamivel összevonja a beszélő. Mondd ki hangosan, amit hallasz, hátha úgy felismered, próbáld tudatosítani a szóhatárokat. Végül, ha nem megy, adj hozzá feliratot. A hallásértés és a kiejtés szorosan összefüggő készségek, minél több szöveget hallgatsz angolul, annál jobb lesz a kiejtésed is. A zenehallgatás, dalszövegek kikeresése és éneklés, karaoke is szuper gyakorlás.
5. Válassz variánst – brit vagy amerikai (vagy skót vagy bármi más) kiejtést szeretnél-e elsajátítani. Hallásértés szempontjából fontos, hogy az angol nyelv több variánsával találkozzunk. A brit és amerikai angolon belül is rengeteg variáns van és mivel nem tudhatjuk, leendő beszélgetőpartnereink milyen háttérből jönnek, fontos, hogy eddzük a fülünket és nyitottak legyünk többféle kiejtésre. Néhány üzleti angol könyv a sokszínűség bemutatását odáig viszi, hogy szándékosan szerepelnek idegen akcentusú beszélők is a hanganyagokban – nem követendő mintaként, ez kiejtés javítása szempontjából nyilván nem is jó – pusztán azért, hogy ezzel is felkészítsenek a nem anyanyelvi, különböző nyelvi szintű partnerekkel való kommunikációra is. Ha viszont a kiejtés javítása a célunk, természetesen érdemes anyanyelvi beszélőket hallgatnunk, kiválasztani, hogy mi melyik variánst szeretnénk elsajátítani és következetesen azt a kiejtést próbáljuk imitálni. Az amerikai angol nyilván nagyon domináns a filmek és sorozatok miatt és a legtöbben emiatt könnyebb hozzáférés vagy kitettség miatt is komfortosabbnak érzik, mint a brit angolt. Ha viszont te kifejezetten brit angolt szeretnél tanulni, a tanáraid is inkább ezt a verziót beszélték vagy tudod, hogy ott szeretnél továbbtanulni, akkor érdemes tudatosan brit youtube videókat, sorozatokat, filmeket nézni és ezt a kiejtést gyakorolni. Ez a következetesség segít abban, hogy magabiztos legyél, ugyanakkor tisztában kell lenned azzal is, hogy többféle, régiótól, egyéni beszédmódtól függő helyes kiejtés lehet.
6. Végül, légy türelmes magaddal szemben. Egyes hangok vagy szavak helyes kiejtésének elsajátítása viszonylag gyorsan sikerülhet, de komplexebb kiejtési minták, intonáció javításához több gyakorlás kell. Ha már tudatosítottad, konkrétan miben kell fejlődnöd és rendszeresen szánsz időt a gyakorlásra, azzal máris közelebb vagy a célhoz.